Santorini jellegzetes, fehérre meszelt házacskái vidám szertelenségben tolonganak egymás hegyén-hátán. A keskeny, lépcsôkkel megszakított girbe-gurba sikátorok minden kanyarulata új és új csodát tár elénk.

A házak lapos teteje a felettünk álló ház terasza, melyrôl lenyûgôzô a kilátás az Égei-tenger valószínûtlenül kék tükrére. A zsalugáterek a felhôtlen ég színét idézik, a boltíves kis kockaházak hosszú sorát egy-egy kék kupolás templom, vagy nádfedeles szélmalom töri meg. A házak ablakait piros muskátlik vidámítják.

A büfék ablakából Gyros illata száll, a kávézókból buziki hangja szól, a tavernák teraszáról felejthetetlen a naplemente látványa. Tûz a nap, a tenger sós illata érzik, vijjognak a sirályok és alant a tengerben fehér hajók úsznak ismeretlen
céljuk felé...