„Bejelentem nektek: Mekk Elek, neves, egyetemes ezermester e helyen telepedett meg. Remek eme Mekk mester, gyere erre, keresd fel! Eke, veke, eresz kell? Gyere, keresd fel, s teremt neked Mekk Mester!” Egyet ellenben véssetek eszetekbe, gyerekek: ha e derék mestert felkeresitek, szerencséteket temethetitek. Mert ha lehetne, mesteretek reggel-este egy kereveten heverne s eszegetne – ebben bezzeg Elek szerfelett lelemé-nyes. Kétségtelen, e kecske serénységben nem remekel: eszetlen reszel, kever, szegel! Kezében rettenetesen esetlen ecset, fejsze és gereblye. Lehet: lelkes, de remeke rendre ferde, gyenge és selejtes… Kecskénknek egyetlen perc elég, s itt a vég! Létezhet-e mesterség, egyetlenegy, mely-hez elég tehetséges? Errõl szól e remek, szellemes, mese, ezrek és ezrek kedvence.