A tragédia, amely egy macska megölésével kezdõdik és egy ember megölésével végzõdik, olyan világot tár elénk, amelyben az emberek a számukra adott életkeretek között kielégületlenek és magányosak. Még annyira sem tudnak komfortos, élvezõ életformát kialakítani, amennyire körülményeik lehetõvé tennék, feloldhatatlanul rosszul érzik magukat a bõrükben, kielégületlenségük nyílt seb, amely állandó irritációnak van kitéve, indulataik kritikus nyomása alatt, a „kiborulás” határán élnek, többé-kevésbé mindnyájukat a hisztéria légköre veszi körül, s együttélésük a „mindenki harca mindenki ellen” formáját ölti. Nem értik a helyzetüket és benne önmagukat, de mindegyikük megpróbál valami értelmet adni az életének, ám megoldásaik hamisak, nincs az életkudarcokból kivezetõ dinamikájuk, vagy a fájdalomcsillapító öncsalás változatai, vagy még mélyebb tragédiába taszítanak.



Spiró György kiemelkedõ jelentõségû darabját 1986 õszén mutatta be a Katona József Színház, amelyben Gobbi Hilda utolsó fõszerepét alakította.