Alfred Jarry (1873-1907) a francia irodalom „elátkozott költõi” között is az egyik legrendkívülibb és legexcentrikusabb alak. Az Übü király groteszk, archetipikus képekbõl egy mitikus alakot és egy teljes világot teremtett. A dráma eredetileg diáktréfának szánódott, Jarry iskolájának, a rennes-i líceumnak egyik tanára ellen. Ez a tanár, Hébert, köznevetség célpontja volt. 1888-ban az akkor 15 esztendõs Jarry bábjátékot írt Übü tata hõstetteirõl, és azt pajtásai mulatságára színpadra is vitte. Übü alakja szilaj, kegyetlen karikatúra az ostoba, önzõ polgárról, ahogyan azt egy diákfiú könyörtelen tekintete látja; ám ez a rabelais-i alak, a maga falstaffi mohóságában és gyávaságában több puszta társadalmi szatíránál. Rémületes képe az ember állati természetének, gonoszságának és kegyetlenségének.



A budapesti Katona József Színház 1984-ben mutatta be Jarry drámáját, amit több, mint 10 évig játszott folyamatosan. Az elõadás nem csak Magyarországon, hanem világszerte hatalmas szakmai és közönségsikert aratott, az elõadás vendégszerepelt Európa és Dél-Amerika legnagyobb városaiban.