Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idõk egyik legnagyszerûbb komikus remekmûvét tiszteli az egész mûvelt világ. Remekbe szabott alakjai, eleven, pergõ cselekménye, költõi nyelve méltán tették a vígjátéki színpad örökké aktuális, élvezetes darabjává. A Tartuffe azonban nemcsak mûvészi alkotás, hanem mint minden igazi nagy mû, bátor cselekedet is. Molière a Tartuffe megírásával és bemutatásával örök érdemeket szerzett a mások hiszékenységébõl élõ bigottság leleplezésében, és a józan emberi ész, a felvilágosult gondolkodás uralomra juttatásában. A darab udvari bemutatója a hatalmas sikeren kívül zajos felháborodást váltott ki a józan ész ellenségeinek táborában. A klérus és a fõnemesek kieszközölték a színmû betiltását, és Molière-nek több évi szívós küzdelmébe került, míg a király engedélyével a nyilvánosság elõtt bemutathatta.



A darab aktualitásának titka, hogy a címszereplõ képmutatása nem kötõdik szükségképpen a vallásossághoz. Ezt a titkot már Gyulai Pál észrevette. "Ami azt illeti, hogy a Tartuffe a mostani korra nem illik, ezen az állításon mindenki nevetni fog, ki csak felületesen ismeri is Franciaország és Európa viszonyait. (…) Igaz, hogy a korviszonyok változtával a képmutatásnak és szenteskedésnek más, s a napi események szempontjából érdekesebb formái is vannak, de hogy a Molière alakja örökké élõ marad, mert az emberi szív mély tanulmányán s a mûvészet varázsán alapszik. Csak az tagadhatja, ki nem ismeri az emberi szívet s nincs elég érzéke a mûvészet magasabb elveihez. Így elavult Macbeth, Othello, Falstaff is, mert a mai társadalomban más módosulással nyilatkoznak azok az örök szenvedélyek, melyeket Shakespeare bennök kifejezett. De ily szempontból is megállja a sarat. Ma is közelebb áll az élethez, mint sok más halhatatlan költõ halhatatlan alakja."