A film hõsei az egyik szomszédos naprendszer aprócska bolygójának lakói. Egon kissé szórakozott, amatõr "ûrkutató", akinek kétbalkezes, minden lében kanál társa Dönci, egy kissé túltáplált macskaforma lény. A bonyodalmak akkor kezdõdnek, amikor ismeretlen eredetû tárgy zuhan le a lakhelyük közelében (a Voyager-3), az emberiség üzenetével. Egon eltervezi, hogy felveszi a kapcsolatot a magáról hírt adó civilizációval. A fészerében bádog-ûrhajót épít. Némi bonyodalmak után sikerül elindulniuk és a Naprendszerünk felé veszik az útjukat. Majdnem belezuhannak a Napba, ám a Merkúr mellett sikerül lefékezniük. A Vénuszt beborító viharfelhõkben óriási viharok dúlnak, hatalmas villámlásokkal, hát gyorsan továbbállnak a Föld irányába. Egon nagyon elfárad, elnyomja az álom. Dönci a felügyelet nélküli pilótafülkében "Egonosat" játszik, fontoskodva nyomogatja a gombokat. Egy váratlan mozdulattal véletlenül hiperûrsebességre kapcsol. Az ûrhajó teljes hajtómû-terheléssel száguld, egészen a jeges-hideg Plútóig, miközben meghibásodik. Egon külszíni szereléssel megjavítja a gépet, s folytatják útjukat. Konstatálják, hogy sem a Neptunusz, sem az Uránusz, sem a Szaturnusz, de még a Jupiter sem alkalmas a letáborozásra. Végül a Marson landolnak. A csodálatos narancssárga bolygó látszólag lakatlan. Ám a semmibõl egy ismeretlen csillogó-villogó objektum érkezik elképesztõ sebességgel. A szuper-technológiájú csészealj Döncit felszippantja, s az UFO utasai megvizsgálják a furcsa szõrös kis állatot. A tanulmányozás után Döncit hátrahagyva hipp-hopp elviharzanak. Egonék az izgalmas és vicces találkozás után a kék bolygó, vagyis a Föld felé veszik útjukat, s sikeresen leszállnak valahol Európa közepén, zord sziklák között. A Föld ekkora már egy erõsen elsivatagosodott bolygó. Ám végül sikerül megismerkedniük a Föld egyetlen lakójával egy koktélbárban, aki mesél nekik a Földrõl, az emberekrõl, szépségrõl, kalandról, egyszóval az életrõl...