Ez voltaképpen egy szerelmi történet, mely fájdalmas, szenvedélyes és röhögtetõ is egyben.

Kern András egy karmestert játszik, aki évekig külföldön élt, dolgozott, boldog családi háttérrel, aztán most ismét Pesten van, de itt minden megváltozott, még a felesége is.
Miközben hõsünk egyre bizonytalanabb, a felesége egzisztenciát teremt: jól menõ fogorvos. A karmester a Rádiózenekarral próbál, de egyre jobban szétesik, kicsit unja is a szakmáját: meg van hasonulva, nem nagyon találja a helyét ebben a zûrzavarban.

És akkor egyszer csak a felesége (Udvaros Dorottya) valami zavaros és kinyomozhatatlan megcsalási ügybe keveredik, a karmester pedig - és itt kezdõdik a film - miután hat napja nem nagyon alszik, kiborul és befekszik egy ideggyógyintézetbe.

Ott aztán beleszeret az orvosnõbe (Eszenyi Enikõ).
Ez a mese rólunk szól: arról, hogy ma ezen a felbolydult, megváltozott, bolond Budapesten nehéz normálisnak maradni, de mindenképpen meg kell próbálni.