Isak Borg professzort díszdoktorrá fogják avatni Lundban. Az elõtte való éjszaka azt álmodja, hogy egy ismeretlen és elhagyott városban van. Egy lovaskocsiról leesik egy koporsó. Kéz nyúl ki a koporsóból és megragadja a professzor karját. Látja, hogy õ maga fekszik a koporsóban. A professzornak térbeli autóútja akkor válik idõutazássá, amikor visszatalál gyermekkori játszóhelyére: a szamócásba. Fölelevenedik elõtte fájdalmas emlékekkel és riasztó álmokkal teli múltja. A hosszú autóúton a menye, Marianne a kísérõje, aki szemére veti, hogy mindig csak önmagára gondolt. Borg kijózanító mérleg készítésére kényszerül: felismeri, hogy keménysége és zárkózottsága miatt vesztette el élete legszebb éveit. Ezért megkísérli fia házasságának megmentését: a fiatalok kibékülése új reményekkel tölti el. A meghitt erdei kuckó annak a folyamatnak a szimbolumává lesz, mely arról tanúskodik, hogy sohasem késõ a változásra, s hogy létezhet az ember megváltása az emberi kapcsolatok által.
A forgatás idején 39 éves Bergman válaszai veszítenének hitelükbõl, ha nem az akkor 78 esztendõs Victor Sjöströmöt választotta volna a fõszerepre. A lenyûgözõen megindító alakítás alkotótárssá emeli a svéd némafilm nagy színész-rendezõjét. A halál kocsisa (1920) megteremtõjét. Sjöström Greta Garbót is rendezte, USA-beli mûködése során. 1937 után már csak színészként szerepelt, többek között még egy korábbi Bergman-filmben (Az örömhöz, 1949). A nap vége zárta pályafutását, 1960-ban hunyt el.