A magyar újhullám egyik legmarkánsabb mûve Szabó István számtalan nemzetközi díjat nyert filmje. Játékosan meglóduló kamerája a képzelet szárnyán jár: a háborúban árvaságra jutott kisfiú néhány emlékbõl, különbözõ filmmûfajok stílusában rekonstruálja Apa életét. Apa kedves használati tárgyainak, órájának, orvosi táskájának,
szemüvegének, bõrkabátjának felhasználásával legendát szõ személye köré: hõs partizánnak, az üldözötteket a kórházban bújtató ellenállónak, új altatószert feltaláló híres orvosnak látja...



A film nagy leleménye, hogy vizuálisan egybejátssza az apja után vágyó gyerek illuzórikus világát és ennek az idõszaknak a történelmi valóságát: az országot gyereksorban tartó "bölcs vezér" mítoszát. A kisgyerek fantáziavilágán és az idõközben felnõtt fiú visszaemlékezésein, érzelmein átsüt a korszak amnéziás történelme: Auschwitz, 1956, egy nemzedék árvasága,
létbizonytalansága.