Szabadságvágy, öröm, kollektív akarat sugárzik a Tiszában iszapért merülõ, virtuskodó fiatalok képeibõl. A filmet nyitó Vivaldi Concerto Grosso futamaira vágott gyorsmontázsok, a fények- és árnyak játékossága jelzi a lendületet és tetterõt, mellyel a hatvanas évek fiatal pályakezdõ generációja (és filmesei) változtatni akartak a kádári puha diktatúra hamis közösségi illúzókat hirdetõ
klisévilágán. Fel sem tûnik, hogy az önfeledt bolondozás, bugyborékolás közben egy arc végérvényesen eltûnik, elkeveredve a többi fürdõzõ között…



A fiatalok önmeghatározó, morális szembesülési folyamatát a Gabi halálával Gaál puritán formakultúrával, erõteljes vizualitással fogalmazza meg. B. Nagy László, a korszak
meghatározó filmkritikusa szerint "az új filmmûvészet anyanyelvét" teremtette meg ez a film, amely találó címének is köszönhetõen a magyar újhullám jelképévé vált.