Vaklárma:
Wally vak, mint a denevér, Dave pedig süket, mint az ágyú. Hátrányos helyzetük azonban nem lehet akadálya annak, hogy gyilkossággal gyanúsítsák õket. Hiába mondanák (pontosabban mondaná Wally), hogy nekik semmi közük a hullához, úgysem hinne nekik senki. Jobbnak látják tehát (pontosabban jobban látja Dave), ha se lát, se hall kereket oldanak és megpróbálják megtalálni az igazi gyilkost, a hideg és számító Eve-t és megszállott fogfmegjét.
Dave hátulról még éppen látta a valódi gyilkos formás lábait, Wally pedig ezer parfüm illata közül is megismerné azt, amit a lövés után elszaladó nõ használt. A két alak fogyatékos ugyan, de nem szellemileg, és ha õk ketten összeállnak, reszkethetnek a bûnözõk és rázkodhatnak a nevetõizmok.

Dutyi dili:
Skip Donohue és Harry Monroe két mûvészlélek, Skip forgatókönyvírónak készül, Harry pedig a világot jelentõ deszkák felé kacsingat. Átmenetileg azonban Kaliforniában harkály jelmezben bankot reklámoznak. Miközben madárként keresik a kenyérre valót a véletlen és néhány rosszakaró közbenjárásával az arizonai Állami Börtönben találják magukat bankrablás vádjával.
A Dutyi Dili egy lázadó és õrült komédia az elsõ perctõl az utolsóig. Igénybe veszi a rekeszizmokat, de legalább a végén gyõz az igazság.

Folt a zsákját:
Richard Pryor és Gene Wilder, a filmtörténelem egyik legviccesebb párosa újabb nevettetõ együttmûködésbe kezdenek. A Száguldás gyilkosságokkal, a Dutyi-dili és a Vaklárma utáni negyedik közös komédiájukban George és Eddie szerepében megrögzött hazudozókat alakítanak, akik egyszerûen nem tudnak leszokni káros szenvedélyükrõl.
A kezdetben néhány ártalmatlan füllentés, igen komoly következményekkel jár. A rosszfiúk ugyanis összetévesztik George-ot egy eltûnt milliomossal, és mindent megtesznek, hogy kiforgassák vagyonából. George esetlenül mozog a luxusvillában, sõt a házzal járó gyönyörû feleségrõl is lemondana, de Eddie, aki épp most szabadult a börtönbõl rábírja barátját a szerepcserére.