"Nincs ennél megrázóbb és szomorúbb vígjáték. Gogol, a kisorosz – aki több joggal nevezhetné magát Keserûnek, mint mostani írótársa, Gorkij – rendõrlámpával világít be az orosz szemetesládába, és nevet, kacag, hogy a könnyei is peregnek belé. Vidámságának sötét a színe. Mérges és epezöld mosoly ez, amilyen dührohamok után jelentkezik a fáradt szájon, abban a lelkiállapotban, mikor már a harag gyenge a felháborodás kifejezésére, csak a humor és az irónia beszélhet..."



Kosztolányi Dezsõ írta ezt A REVIZOR második magyarországi bemutatója, a Nemzeti Színház 1915-ös elõadása után.



Egy kisváros polgármestere levelet kap Pétervárról, amelyben egy ismerõse arra figyelmezteti, hogy inkognitóban revizor érkezik hozzájuk. A polgármester és a város vezetõi kicsinyes lelkületû, megvesztegethetõ emberek, akik az évek során folyamatosan követtek el visszaéléseket: a rabok nem kapnak enni, a kórház piszkos, a betegek ellátása rossz, az iskola elhanyagol, a tanári kar alkalmatlan, megdézsmálják a város fejlesztésére szánt összegeket, zsarolják a kereskedõket...



A város vezetõi a hír hallatán rémülten próbálják eltüntetni az ellenük fordítható nyomokat. Félelmük a leleplezéstõl és a várható büntetéstõl olyan nagy, hogy a fogadóban idõzõ pénztelen pétervári ficsúrban, Hlesztakovban, az inkognitóban utazó revizort látják, s a polgármester – saját életfelfogásának megfelelõen – azonnal megvesztegetéssel próbálkozik.



Hlesztakov, aki attól tartott, hogy fogadóbeli kiegyenlítetlen számlája miatt börtönbe csukják, elõször gyanakodva fogadja a polgármestert, de hamarosan rájön, hogy félreértésrõl van szó, mégis lelkesen játssza el a polgármester és társai által elvárt szerepet. Beköltözik a polgármester házába, elragadtatással mesél pétervári életérõl és magas pozíciójáról, örömmel vágja zsebre a megvesztegetésnek szánt „kölcsönöket”, s végül még a polgármester lányának a kezét is megkéri.



Miközben az egész város ennek a tévedésnek az áldozataként ünnepli a nagy eseményt, Hlesztakov, szolgája tanácsára, elutazik. A polgármester és felesége éppen a rájuk váró pétervári elõkelõ életrõl ábrándoznak, amikor megérkezik a postamester egy Pétervárra címzett és felbontott levéllel, amelyet Hlesztakov írt egy barátjának...



A budapesti Katona József Színház 1987/88-as évadában mutatta be Gogol darabját Zsámbéki Gábor rendezésében. Az elõadás kimagasló szakmai és közönségsikereket ért el, s a színház történetének egyik legfontosabb állomása lett. A hazai sikerek mellett jelentõs nemzetközi érdeklõdés övezte a produkciót, az elõadás látható volt többek között Bécsben, Pármában, Moszkvában, Londonban, Belgrádban, Rómában, Hong-Kongban, Chicagoban, Bogotában és Caracasban, valamint több ausztrál nagyvárosban is.