A privatizáció – a manilai Mindának, a sowetói Bonganinak és a brightoni Simonnak – nem csak elvont fogalom. Hanem valóságos fenyegetés, amellyel nap mint nap szembenéznek.
Epizódokból építkezõ dokumentumfilmjében Florian Opitz a privatizáció – amelyet gyakran olyan
intézmények kényszerítenek ki mint a Világbank vagy a Nemzetközi Monetáris Alap – egyes embereket érintõ következményeit vizsgálja a föld különbözõ pontjain. Minda például azért küzd, hogy pénzt szerezzen a fia heti két dialízisére, mivel a Fülöp-szigetek egészségügyi ellátását privatizálták és elérhetetlenné vált a szegények számára. Bongani és „elektro-gerilla” csapata egy dél-afrikai városban illegálisan köti vissza az áramot a szegények otthonába, akik a privatizáció után nem bírták fizetni a villanyszámlát a magánszolgáltatónak. Simon humoros kalandokat mesél mozdonyvezetõi pályájáról, elõbb a brit államvasutaknál, majd a számtalan egyéb cégnél, amelyek olyan rendszerességgel jönnek és mennek, amely rendszeresség már rég eltûnt a menetrendbõl. A boliviai Cochabamba lakosainak gyõzelme egy amerikai óriásvállalat ellen, amely megpróbálta rátenni a kezét a városi vízellátásra, reményteli kicsengést ad a filmnek.
Az egymásba kapcsolódó történeteket a privatizációkért felelõs „másik oldal” megszólalásai és olyan szakértõk kommentárjai ellenpontozzák mint a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki átállt a vesztesek oldalára.