Vörösmarty Elõszó címû versét idézve így jellemezhetõ a magyarság hangulata 1848 tavaszán, s ezt az életérzést ragadja meg a film a maga puritán egyszerûségével; metszetekkel, életképekkel, gúnyrajzokkal, idézetekkel, újságok tudósításaival bemutatva a napról napra változó eseményeket és érzelmeket.

Ugyanakkor látjuk az egymásnak feszülõ egyéniségek harcát is, Petõfi tüzes forradalmi lelkesedésének kontrasztjában ott áll az egyre inkább csüggedõ, öngyilkosságra készülõ és irodalomért könyörgõ Széchenyi alakja; az elõbbi gondolatait verseibõl, az utóbbiét naplójából ismerhetjük meg. S a végkifejlet szörnyû…