Az a két kifejezés, hogy „egészségügyi ellátás” és „vígjáték” aligha szokott ugyanabban a mondatban felbukkanni, de az Oscar-díjas rendezõ, Michael Moore legújabb filmjében, a SICKO-ban (gumikesztyûs) kéz a kézben haladnak egymás mellett.

A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette – és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is.

A rendezõ magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat látogatunk meg, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül olyan mentõmunkásokat mutat be, akik immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tõlük a megfelelõ orvosi ellátást.