A paraszt származású sebész, Jámbor Ambrus úgy érzi, a helyén van a társadalomban. Az idõk neki kedveztek, a „fényes szellõk” diplomával, értelmiségi léttel ajándékozták meg. Aztán egy szép napon kénytelen szembenézni önmagával. Ádámfy professzor, a „lecserélendõ régi értelmiségi” egy hihetetlenül nehéz szívmûtéttel bebizonyítja, mennyire érti a szakmáját, milyen erõs és mennyire emberi. Újjáéleszti, visszahozza az életbe a beteget, akirõl már mindenki más lemondott volna.

Ambrus ekkor szembesül céltalan, modernkedõ mûvészkörnyezetével, kiúttalan szerelmével. Szülõfalujába hazatérve apja erõs hitébõl, emberségébõl, felelõsségérzetébõl próbál erõt meríteni.