Alex Browning már akkor érezte, hogy valami nincs rendben, amikor még fel sem szállt a Párizsba tartó 180-as járatra. Amikor azonban a gépen ülve, a felszállás elõtti pillanatokban víziója támad, és tisztán lejátszódik elõtte, ahogyan a repülõgép felrobban, akkor már biztosan tudja, hogy valami szörnyûség fog történni. Pánikba esve próbálja osztálytársait leterelni a repülõrõl. A teljes káoszt elkerülendõ Alexet és hat társát leszállítják a géprõl. A csalódott és dühös csoport elkeseredetten nézi, ahogy a gép felszáll... majd hirtelen hatalmas tûzgolyóvá változva felrobban.

Habár Alex megérzése megmentette a többiek életét, mégsem tudják eldönteni, hogy hálásak legyenek-e neki, vagy inkább õt okolják a történtekért. Senki sem tudja mire vélni a dolgot. Alexet megbélyegzik, és kiközösítik, az FBI pedig minden lépését szemmel tartja. Az igazi rémálom pedig még csak most kezdõdik. A baleset után nem sokkal különös körülmények között meghal az egyik túlélõ, és a furcsa halálesetek ezzel még nem érnek véget. Alex hamarosan ráébred, hogy valahogy keresztül húzták a halál számításait, sorsukat azonban õk sem kerülhetik el sokáig. Hacsak, rá nem jönnek a "haláli" logikára, és meg nem próbálnak lépéselõnybe kerülni, a lelketlen és soha testet nem öltõ végzettel szemben.

A Végsõ állomás olyan klasszikusokhoz nyúl vissza, mint az Omen, vagy a Rosemary gyermeke, ahol a rémisztõ elõjelek és a borzongató atmoszféra a feszültség teremtés legfõbb eszközei.