A XX. századi történelem és katolikus hitélet egyik legjelentôsebb személyisége, Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápa egyedülállóan hosszú idôt, huszonhét évet töltött el a Vatikán vezetôi pozíciójában. A katolikus egyház fejeként elôdeivel ellentétben nem a bezárkózást, az emberektôl való eltávolodást, föléjük magasodást választotta, hanem – bár a katolicizmus alapvetô dogmáin nem változtatott, sôt megerôsítette azokat – nyitott a külvilág, más vallások felé. Szinte teljes munkássága utazásokkal telt, és mialatt a Föld legtöbb országában megfordult, államfôkkel, miniszterelnökökkel, uralkodókkal találkozott. Minden alkalmat megragadott, hogy a világ jobbá tételének érdekében jelentôs politikai-társadalmi kérdésekben is hallassa hangját, elmondja véleményét.

A lengyel Karol Wojtylát 1946-ban szentelték pappá, munkáját a Szent Flórián-templomban kezdte. Már ekkor megmutatkozott eltérô látásmódja, ugyanis sokat sportolt, és a fiatalok számára is kirándulásokat, csónak- és sítúrákat szervezett. Az igen népszerû egyházférfit a II. vatikáni zsinat alatt jelölték Krakkó érseki posztjára, majd három esztendôvel késôbb bíborossá szentelték.

Közvetlen elôdje, I. János Pál korai halálát követôen Wojtylát nyolc fordulót követôen 1978-ban választották pápává, így 58 éves korában II. János Pál néven foglalhatta el a vatikáni trónt. A szorgalommal és alázattal végzett munkával eltöltött negyedszázad alatt az egyházfô a katolikus hívek, de a világ számára is új, a szeretettel és megbékéléssel kikövezett utat mutatott, így nem csupán vallási, de történelmi mértékkel mérve is jelentôs, meghatározó személyiséggé, milliók példaképévé válhatott.