Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullanak szét térben és idõben. Az emlékezés elõhívja a múltból azokat az alapvetõ etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre.

Az önmagunkkal való szembenézés permanens meditatív állapotot eredményez, és szükségszerûen el kell jutnunk a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez.