A kikötõi pályaudvar váltóõrtornyában minden éjszaka ül egy ember, és figyeli az utasokat, akik leszállnak az Anglia felõl érkezõ hajókról, vonatra szállnak, és elindulnak a kontinens belsejébe. Ez minden nap így történik.

"A londoni férfival kicsit hasonló eredmény született, mint Antonioni pályáján a Vörös sivataggal: azzal, hogy a történet motivációi el vannak rejtve, a film maga elmozdul a fokozottan vizuális, sõt a díszletszerû, képzõmûvészeti kifinomultság irányába. Ahogy Antonioni pályájának legszebb filmje a Vörös sivatag, Tarr eddigi pályájának akusztikusan-vizuálisan talán legérettebb, legkifinomultabb, klasszikus alkotása A londoni férfi." - Kovács András Bálint, Filmvilág (2008. január)