Amíg van egy-két jó falat, és egy-két jó falat mindig akad… addig senki nem felejti a dzsungel csodás világát. Maugli már a faluban él nevelõszüleivel és Shantival, bájos mostohatestvérével, de hiába száz szabály: nem hajlandó megtanulni a házirendet, képtelen kiverni a fejébõl a Baluval töltött víg és szabad erdei napokat.

És Balu sincs ezzel másképp. Õ is csak arra vágyik, hogy viszontlássa nevelt fiát, Mauglit. Ezek után, nem csoda, hogy épp azon az estén, amikor a kisfiú elhatározza, hogy visszaszökik az erdõbe, Balu végre összeszedi a bátorságát, hogy beosonjon a faluba, látogatóba. A baj csak az, hogy nem a víg mackó az egyetlen, aki emlékszik még az erdõ emberlakójára. Sír Kán, a tigris sem felejt könnyen: bosszút szeretne állni egy régi megaláztatásért. És Mázli, a lüke keselyû véletlenül elkotyogja neki, hogy õsi ellensége védtelenül bolyong a fák között.