A Napozz Holddal a Kispál és a Borz búcsúkoncertjét dolgozza fel, ennek ellenére nem húzható rá a „koncertfilm” sablon, ugyanis sokkal több ennél. A koncertfelvételek mellett betekintést nyújt a kulisszák mögé, és bemutatja a zenekar utolsó hónapját.

A rendező, Merényi Dávid nem egy átlagos koncertfilmet akart forgatni, ezért a búcsúfellépés három órájához fűszer gyanánt hozzáadott egy halom próbatermi felvételt, egy rakás kulisszatitkot, és mindezt megspékelte a linearitás kukába hajításával. Végeredményben kaptunk egy másfél órás koncert-dokumentumfilmet, amelyben sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a beszélgetős, nosztalgiázós elemek, mint maga koncert. Az alkotók ezzel is érzékeltetik, az a lényeg, hogyan élik meg a véget a zenészek.

Kezdőképnek egyből az arcunkba nyomják az augusztusi koncert záró epizódját, amikor könnyek között „mindenki összeállt egy képpé, és a világ végén csináltak egy nagy fotót”. Ezt követően az az érzésünk támad, hogy egy Jancsó filmet nézünk, ugyanis zöld mezők, majd a Sziget felett repült a kamera, miközben szólt az „Egy az egyben”, az egyetlen dal, aminek nem a koncert verziója került a filmbe. De nem baj, a stúdiófelvétel jobban is illik a képsorhoz.

Innen felpörögnek az események, nagyon kell figyelnünk, hogy tudjuk, merre járunk. Egyik percben a próbateremben vagyunk, majd hirtelen feltűnik az őrjöngő közönség, pillanatokon belül pedig ismét a kis terem falai vannak a zenekar körül, majd Lovasi orfűi házában találjuk magunkat - a koncert előtt egy hónappal. Érdekes látni, ahogy próbákon rendre elrontanak egy-egy sort vagy akkordot, aztán hirtelen kint állnak a világot jelentő deszkákon, és minden megy, mint a karikacsapás.

Sokan támadták a rendezőt ezért a szerkesztésért, de nagyon jó ötlet volt tőle.

Többször szakítják meg a fesztiválozós felvételeket beszélgetésekkel, amelyekben rengeteg kulisszatitok derül ki, és átfogó képet ad a zenekar belső viszonyairól, ami nem csak a rajongók számára vicces. Kiderül például, hogy egyes számoknak még Lovasi szerint sincs semmi értelme. Amúgy a cseverészéseket is furán vágták meg, jó néhányat csak a második DVD (ami a kimaradt jeleneteket és a koncert kivágott felét tartalmazza) megtekintése után lehet értelmezni.

A film csúcspontja az ötvenedik perc környékén kezdődik. Amikor már a dalok nagy részén túl vagyunk, megjelenik a visszaszámláló, amely a koncerten a kezdésig hátralévő időt mutatta, majd képeket vágnak be a Sziget délutáni életéből, és Kispálék kezdés előtti utolsó perceiből. Az egyik oldalon hatalmas nyugalom, a másikon óriási feszültség. Miközben egy földön fekvő srác fél kómában kiejti a kezéből a cigit napozás közben, Kispál remegő kézzel, alig tudja meggyújtani a sajátját. Érdekes kontraszt. Itt jön rá az emberre az érzés, hogy "ez tényleg üt!".

Kispál-rajongóknak kötelező megnézni, ám egy egyszerű, földi halandó számára is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Nem muszáj ismerni a zenekar munkásságát sem, a film hangulata magával ragadja a nézőt, és akár a dalokba is beleszerethet.

DVD 1:

1. Egy az egybe (csak maga)
2. A vadnyugat története indián szemmel
3. Jelvény nélkül
4. Következő buszon
5. Keringő
6. Etetés
7. Forradalmár
8. Zsákmányállat
9. Húsrágó hídverő
10. Emese
11. Szívrablás
12. Csillag vagy fecske
13. Ágy, asztal, tévé
14. Hang és fény
15. Szőkített nő
16. Még egyszer
17. Ha az életben
18. Zár az égbolt

DVD 2:

A filmből kimaradt számok, jelenetek
Autók a tenger felé (album verzió+rajongói videók)
Hatvanas évek vége
De szeretnék
Múlató (TV paródia)
Etetés (vágói verzió)
Többiektől
Csiga
Szívrablás
Tiszai pu.
Forradalmár (15 kameraállásból)
Forradalmár (4 választható kameraállásból)
Extrák:
Kimaradt beszélgetés részletek
A zenekar üzenete az Alkotónak
Werkilm
Magyar felirat
Poszter