„Nekem csak az lehet a tennivalóm, hogy nyitott szemmel és érzékeny füllel mászkáljak a világban, lekuporodjak a házban, legyen türelmem és szeretetem sámlira és szóba állni valakivel és meghallgatni a gondjait…” Zolnay Pált, aki a magyar film egyik legeredetibb reformátora volt,
mindig csak az érdekelte, „ami éppen születik”. A
megismételhetetlen pillanatból sütõ érzelmek, indulatok és a mögöttük rejlõ sorstragédiák, társadalmi anomáliák.



A Fotográfia is Zolnay különleges empátiáján, emberszeretetén múlt. Hõsei, a Fotográfus, a Retusõr és az énekes giccses, falra akasztható fotók és retusálatlan valóságok nyomában járva mindenkit meghallgatnak. Így botlottak a gyerekeit fájdalmában legyilkoló asszony
történetébe.