1993-ban Bodor Pál (Diurnus) hívta fel a figyelmemet Erdélyi Laló fotóalbumára, amely a kárpátaljai zsidó temetõkrõl készült. Szép kötet volt, és elég drámai képet festett a temetõk állagáról. Arra gondoltam, a romlásban az idõ múlásán túl, benne van a zsidóság hiánya is, mert a kiirtottak nem tudják már ápolni hagyományaikat. Vajon mennyien maradtak, hogyan élnek, hogyan túlélnek? Akkor láttam Jancsó Miklós megrendítõ három részes filmjét a pusztuló olaszliszkai zsidó templomról, és felkerestem Õt Erdélyi kötetével. Én nem tudtam akkor még eleget a zsidó történelemrõl és hagyományokról, szigorú vallási kötelmeikrõl. Jancsóban bíztam, az Õ mûveltségében és érzékenységében, és arra kértem készítsünk filmet a maradék zsidóságról itt a Kárpát medencében. Nagy örömömre ráállt és megkezdõdött közel tíz éves együttmûködésünk. Elsõ filmsorozatunk, - mert sorozat lett a Kövek üzenete, - amelyet most az olvasó-nézõ megismerhet. A televízió ugyan vetítette, de ez az a film, amit nem árt néha újra elõvenni, mint ahogy néhány számunkra fontos könyvvel is ezt tesszük. Hegyalja, Máramaros, Moldva, Kárpátalja és Budapest voltak a film helyszínei. Igyekeztünk megmutatni az akkori jelent, a „maradékokat”, emlékezni akartunk és emlékeztetni, egy kultúrára, egy népre, amelyet szörnyû tragédia ért.

Böjte József (producer-rendezõ)