Heidi meglátott egy képet, mely fájdalmas emlékeket ébresztett benne… Sesemann úr elengedte a kislányt, hogy végre szeretett hegyei és barátai között lehessen.



Az õsz beköszöntével nagyapával leköltöztek a hegyrõl a faluba, ahol Heidi szorgalmasan tanult az iskolában. Clarat nagy boldogság érte, meglátogathatta Heidit. Minden nap kirándultak, virágot szedtek és élvezték a nap éltetõ erejét.



Nagyapa segítségével Clara csodák csodájára fel tudott állni, majd néhány lépést tenni. Nyár végén fájdalmas búcsút vett Heiditõl, Petertõl és nagyapától annak reményében, hogy jövõre ismét itt lehet velük.