A legújabb felmérések a világon élõ cigányság létszámát 12 millióra becsülik. Közülük minden húsz-huszonötödik személy Magyarországon él. Kevesen tudják, hogy az európai államokat tekintve Románia, Bulgária és Spanyolország után hazánkban a legnagyobb a cigány népesség létszáma.



Nemzeti történelmünk utóbbi bõ fél ezredévét több nemzetiséggel, köztük a cigányokkal együtt éltük meg. S ha mélyebbre tekintünk, ismét közös gyökereket találunk. Ahogy a magyarok õsei, a cigány törzsek is Ázsiából indultak el mai lakhelyükre, a Kárpát-medencébe.



A hazánkban élõ cigányok (újabban elterjedt a roma – jelentése: ember - szó használata is) törzsek, nemzetségek (vicák), nagycsaládok, sõt, egy-egy kiemelkedõ családtag, hozzátartozó szerint differenciáltak. Körükben emiatt is nagy szerepe van az idõsek által õrzött hagyományoknak. Írásbeliség hiányában nincs írott történelmük, az általuk megéltek szájhagyományként, mesékben, mondákban és énekekben élnek tovább. A cigányok fájdalmas történeteibõl, énekeibõl kitûnik, hogy súlyos örökséget cipelnek; az évszázados kitaszítottságot, a társadalmon kívüliséget súlyos traumaként élték meg.



A többségi társadalomnak sokkal jobban kellene ismerni a velünk együttélõ cigányságot. Mélyebb ismeretekre, több együttérzésre, sok-sok segítségre lenne szükség. Filmünk, amely történetükbe nyújt bepillantást, az iskolai oktatás és nevelés számára is készült. A túlélõk tapasztalatai, a megörökített történetek a II. világháború könnyes-véres éveibõl származnak. A barbár korhullámban a zsidók mellett cigány honfitársainkat is kiterjedt üldöztetés, elhurcolás és golyózápor sújtotta.



Az 1944-ben bevezetett cigány munkaszolgálat, a kényszermunka és a csoportos elhurcolás, deportálás soraikat ritkította. Nagykanizsától Várpalotáig, a komáromi Csillagerõdig, a városszéli téglagyáraktól a budapesti Józsefvárosi pályaudvarig a cigányság számos vesztõhelyét találjuk Magyarországon.



Filmünk tiszteletadás a fajgyûlöletben fogant népirtás ártatlan áldozatai elõtt.



Prof. Szita Szabolcs