A történet indítórugója a kilátástalanság, amely kor és politika független. Jelképes kisemberek állnak szemben a képtelenül felgyorsult nagyvilággal. Elszánták magukat, felveszik a kesztyût, derekasan küzdenek sorsuk ellen... A film hõsei, a pék hatalmas ötletének köszönhetõen: "Megvan a megoldás! Ha megsütjük a világ legnagyobb kenyerét, akkor bekerülünk a rekordok könyvébe és felfigyelnek ránk!" - próbálják kihúzni magukat abból az ingoványból, amibe önszántukon kívül kerültek...



"A film készítõi két alapvetõ célt tûztek ki maguk elé. Az egyik fontos cél az volt, hogy az egyik legfontosabb és legalapvetõbb élelmiszerünknek, a kenyérnek megmutassa azt a szakrális jelentéstöbbletét is, amelyet évszázadokon keresztül magában hordozott, és sajnos mára már nagyrészt feledésbe merült. A másik fontos cél az volt, hogy megmutassuk egy sajátos és humorral átszõtt köntösbe bújtatva az emberi tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, és azt, hogy milyen különösen kiszolgáltatottak a kistelepülésen élõ emberek. A mi hõseink megpróbálnak kitörni ebbõl az omladozó korlátú karámból, és egy nagy ötlettel saját hajuknál fogva kívánják kihúzni magukat mocsárból, mint egykor Münchhausen báró. A történet indítórugója a kilátástalanság, amely kortól és politikától független. Az örök kisember áll itt szemben a külsõ világgal, de a mi kisembereink - szemben az átlagossal - felveszik a kesztyût, és megküzdenek a sorsukkal. A film szereplõi tehát nem sebezhetetlen hõsök, nem csodatévõ mágusok, hanem az élet súlyától megroskadt, hétköznapi emberek. Az õ útkeresésüket mutatja be az egész estés játékfilm." Szõke András