Egy törékeny, szőke asszony áll egy hatalmas ország elnöki palotájának erkélyén. Előtte százezres, rajongó, zokogó tömeg, s könnyekkel a szemében búcsúzik: "Ne sírj értem, Argentína!" Evita Peron, a nő, aki hihetetlen mélységekből jött és hihetetlen magasra jutott. A nő, akit istenként imádtak, mert nem akart más lenni, mint egyszerű ember: valaki, aki bárhol van is, segíteni akar másokon. Bár a pompa lett az osztályrésze, jól emlékszik még, mit jelent a nyomor.