Jevgenyij Anyegint sokan kedvelik az elõkelõ szentpétervári társaságban, hiszen mûvelt és gáláns fiatal úr, ámbár életuntsága és céltalansága talán éppen ennyire jellemzõ rá. Nem is szólva a szív dolgaival kapcsolatos cinikus látásmódjáról. Épp amikor elfogy a pénze, birtokot örököl gazdag nagybátyjától, és odaköltözik. Itt azonban, ha lehet, még jobban gyötri az unalom, és sem a vidékkel, sem lakóival nem tud igazán megbarátkozni. Egyetlen kivétel akad: fiatal szomszédja, Vlagyimir Lenszkij személyében igazi jóbarátra lel vidéki elvonultságában.



Lenszkij bemutatja õt menyasszonya, Olga családjának, s e látogatás során ismeri meg a lány nõvérét, Tatjanát, aki annyira más, mint bárki a környezetében. A lányra óriási hatást gyakorol a különc szomszéd, és szenvedélyes szerelmes levélben vallja meg neki érzelmeit. Nem sokkal késõbb azonban Anyegin hûvös udvariassággal utasítja vissza szerelmét, majd látványosan flörtölni kezd Olgával. Lenszkij rosszallására még nagyobb udvariatlansággal válaszol, mire a sértett võlegény párbajra hívja. A két barát másnap hajnalban néz farkasszemet egymással; Lenszkij célt téveszt, ám Anyegin lövése végzetes. Megrendülten öleli át halott barátját, de már késõ.



Hat évvel késõbb jelenik meg ismét Szentpéterváron unokatestvére, Nyikitin herceg bálján. Távol a társaság nyüzsgésétõl egy visszahúzódó alakot fedez fel, s rájön, hogy az ismerõs arc Tatjana, akit a herceg a feleségeként mutat be. A nõt felzaklatja Anyegin váratlan felbukkanása és ékesszóló szerelmes levele, melyet a bál után kap tõle. Házassága boldog és nyugodt, ám nagy szerelme mégis Anyegin - s most élete legnehezebb döntésével kell szembenéznie.