1947-ben Andy Dufresne banki alkalmazottat kétszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéli a bíróság. A férfit azzal vádolják, hogy megölte feleségét és az asszony szeretõjét. Bár Andy a végsõkig hangoztatja ártatlanságát, a bizonyítékok mind ellene szólnak...

Amikor a rabokat szállító kocsi behajt a hírhedt Shawshank börtön kapuján - a kapun, amelyen a kocsin ülõk többsége soha többé nem léphet többé át - a bentlakók arcukat az ablakrácsokhoz nyomva kiabálnak a friss húsokra - a sivár börtönélet hétköznapjai után végre ismét lesz mivel szórakozni. Fogadhatnak, hogy vajon melyik újonc törik meg elsõként, és melyik zokogja majd át az elsõ cellában töltött éjszakát. Red - az egyik életfogytos rab - két pakli cigit tesz arra, hogy a bársonyos bõrû, puhánynak tûnõ Andy hamar bepánikol - de elveszti a fogadást...

Az új fiú úgy jár-kel a börtönben, mintha tudomást sem venne a külvilágról. Mintha egy láthatatlan köpeny védené a hely minden borzalmától. Nem töri meg az erõszak, a kegyetlenség - nem adja fel a küzdelmet, még akkor sem, ha rajta kívül senki nem hisz abban, hogy errõl a helyrõl valaha valaki élve eltávozhat. Fáradhatatlanul írja a kérvényeket, faragja a sakkfigurákat, és megtalálja a módját annak is, hogy a börtönõrök bizalmukba fogadják és rajtuk keresztül érinthetetlenné váljon: pénzügyi ismereteit kamatoztatva adótanácsokkal látja el a börtönõröket, és hamarosan az intézmény igazgatójának irodájába is bejáratos lesz, ahol bepillantást nyerhet néhány piszkos üzlet részleteibe is.

Andy végtelen türelme és töretlen hite végül meghozza gyümölcsét. Megcsillan a lehetõség, hogy elhagyhassa a börtönt... ha nem is a leghivatalosabb formában. Andy terve briliáns és vakmerõ. De végigcsinálja és arra is gondol, hogy a maga aktakukac módján bosszút álljon mindenkin, aki ártott neki...