Seh-hee két év kapcsolat után úgy érzi, szerelme, Ji-woo már megszokta és megunta, kapcsolatukból kiveszett az újdonság minden varázsa. Ezért kétségbeesett lépésre szánja el magát: minden figyelmeztetés és hátrahagyott nyom nélkül otthagyja barátját, egy plasztikai klinikán új arcot operáltat magának, majd új személyiséget felvéve See-hee néven, a pár kedvenc kávézójának pincérnõjeként (újra) elcsábítja Ji-woo-t...

Kérdés, hogy van-e köze az új arcot viselõ embernek a régebbi, más arcot viselõ ember egykori érzelméhez és az is, hogy a test és a lélek vajon külön-külön volna szerethetõ?

Az ázsiai filmgyártás egyik legelismertebb rendezõje a koreai Kim Ki-duk (Íj, Tavasz, nyár, õsz, tél). Filmjében a szerelem, az emberi kapcsolatok mélységét kutatja, a harcot az elmúlással. A történet kivetül a mai Dél-Koreára is, ahol a felmérések azt mutatják, hogy a húszas éveikben járó nõk fele átesett már valamilyen plasztikai mûtéten.