Frankie Dunn pályája során számos fantasztikus bunyóst edzett és menedzselt. Legfõbb tanítása, mely vezérli az életét is, hogy a legfontosabb az, hogy mindig védd magad. Mióta elidegenedett a lányától, Frankie jó ideje senkit sem engedett közel magához. Egyetlen barátja Hepaj, az egykori bokszoló, aki rendben tartja Frankie edzõtermét, és tudja, hogy a mogorva külsõ olyan embert takar, aki az elmúlt 23 évben szinte minden nap misére járt, keresve a megbocsátást, amely valahogy mégsem adatik meg neki. Aztán egy nap Maggie Fitzgerald besétál az edzõterembe. Maggie-nek sosem jutott sok semmibõl, de van benne valami, ami csak keveseknek adatik meg: tudja, mit akar, és bármit hajlandó megtenni érte. Az élete állandó küzdelem, amit nyers tehetségével, kizökkenthetetlen koncentrálásával és elképesztõ akaraterejével képes túlélni. Ám mindennél jobban vágyik arra, hogy valaki higgyen benne. Frankie-nek a legkevésbé sem hiányzik ez a fajta felelõsség - a kockázatról nem is beszélve. Közli Maggie-vel a nyers, kemény igazságot: a lány túl öreg már a bokszhoz, õ pedig nem edz nõket. Ám a "nem" nem jelent semmit, ha az embernek nincs választása. Maggie nem hajlandó vagy nem képes feladni élete álmát, így nap mint nap széthajtja magát az edzõteremben, és egyedül Hepaj bátorítja. Frankie végül megadja magát Maggie elszántságának, és vonakodva bár, de elvállalja a tanítását.

Mester és tanítványa hol kimerítik, hol inspirálják egymást, és ráébrednek, hogy közös bennük a küzdõszellem, mely legyõzi múltjuk fájdalmát és veszteségeit. Megtalálják egymásban azt a fajta családi kötõdést, amit oly régen elvesztettek. Csak azt nem tudják, hogy hamarosan egy olyan harccal kell szembesülniük, amelyhez több lélekre és bátorságra lesz szükség, mint eddig bármihez...