Egyszer volt, hol nem volt egy ember, bizonyos Nikos a Baross téri aluljáróban. Itt talál rá két görög hagyatéki ügyvéd, és velük együtt a CSODA.

Vagyis az õ szemében elképzelhetetlen örökség: igazi luxus szálloda egy félszigetnyi területen, egy görög rokon végrendelkezésének köszönhetõen. Nikos repülõre ül, hogy Krétán átvegye örökségét, a Capsis szállodát. És persze azért is, hogy mindig azt csinálja, amit neki nem kellene csinálni: fûnyírók közt aludni, hajszál híján felgyújtani a nagy múltú szállodát, reflexszerûen üres üvegeket szedegetni a tengerparton…

És hogy mi szakad a nyakába?

Egy magyarul furán-viccesen beszélõ görög ügyvéd, egy katonás igazgatónõ, kinek érzõ szívét kemény páncél borítja, egy charter-nyi fékezhetetlen jókedvû hajléktalan Budapestrõl, egy fiatal zongorista, pénzéhes nagynéni és volt feleség, egész népes, örökségvadász rokonság határon innen és túl.

És hogy mi lesz ezután?

Nikos térül-fordul, hófehér az inge, vasalt a nadrágja. És végül nem is az örökség a CSODA, hanem az, hogy ismét tud szeretni… ahogy a mesékben: „Boldogan éltek, míg meg nem haltak.