„Féltékenységi drámák és féltékenységi komédiák sorozata a Velencei Nagydíjas film. Alig egy nap alatt játszódó dokumentum hitelességû kamarajáték tanúi vagyunk. Cassavetes színészei olyan természetességgel játszanak, hogy minden gesztusuk és szavuk rögtönzésnek látszik. A kamera éppoly hisztérikus, mint a gyakran részeg, és folyton nevetõ, vagy sírógörcsökben vonagló szereplõk. Nagy közelképekben látjuk az emberi arcokat, és ez a közelség mindent leleplez: hazugságot, öncsalást, gyávaságot, önzést. Néhány New York-i mûvészértelmiségi belsô válságának krónikája? Több: szuperközeli az emberi természetrõl. A filmszínészi játék magasiskolája. A legszabálytalanabb mûvek egyike, mely szembeszállt a hollywoodi elképzelésekkel, és megváltoztatta a filmmûvészetrõl vallott hiedelmeket.” (Bikácsy Gergely)