1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoramûvész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvõ náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nõ nagyon aggódik a növekvõ antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelõtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez.

A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendõrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot, akit Itzak kirángat a sorból. Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul, a német tisztek és a katonák roppant gorombák vele.

A zongorista a föld alatti mozgalomnál keres segítséget, amely különbözõ védett házakba bújtatja el õt, ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon. A varsói gettó 1943-as felkelését követõen Wladyslaw megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború.