Bernardo Bertolucci (Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár) rendezõ alkotását az Elfújta a széllel említik egy napon. A világsztárokkal leforgatott monumentális filmeposzt Ennio Morricone nagyszerû zenéje kíséri. A film kerettörténete 1945-ben játszódik, s a fasiszták bukásával kezdõdõ leszámolások kapcsán visszapillantásokban tárul elénk a századelõn egyszerre, de különbözõ sorban született és együtt felnõtt parasztfiúnak, Olmónak és Alfredónak, az uraság unokájának bonyolultan egymásba fonódó életpályája. 1918-ban, a háborúból hazatérvén, majd jövendõbelijeikkel együtt újra szentesítik barátságukat, Alfredo azonban cserben hagyja az ártatlanul gyerekgyilkossággal gyanúsított Olmót. Barátságuk megromlik, akárcsak Alfredo házassága, aki hagyja szabadon garázdálkodni a szadista fasiszta intézõt, Attilát; ez utóbbival csak Olmo mer szembeszállni, de miután fellázítja ellene a parasztokat, menekülni kényszerül.