Taub János legendás rendezése minden idõk egyik legsikeresebb elõadása a Radnóti Színházban. Plautus ókori komédiáját bravúros színpadi megoldások és fergeteges színészi játék teszi felejthetetlen élménnyé.



Azt mondjuk: Don Quijote, vagy Gulliver, vagy éppen Falstaff – mindegyik névrõl támad képzetünk. Így vagyunk a Hetvenkedõ Katona alakjával is. Újra találkozunk hát vele. Milyen régen nem járt magyar színpadon! Pedig ahol õ megjelenik, kezdõdik a mulatság, a bonyodalom, a fergeteges komédiázás. Sokat vándorolt a Katona irodalmi anyagokon, színmûveken át. Neve olykor változott, jelmeze is, de a jelleme alig. Nem is mindig tudtunk rajta igazán gondtalanul nevetni.



Taub János állította színpadra a darabot. Az elõadás stílusa közel áll a Szentivánéji Álom mesteremberei által „elõvezetett” színjátékhoz (amely mindig az adott színházi este csúcspontja): játékot játékosan, talán ez lehetne az ilyen felfogású játék „ars dramaticá”-ja. Pillanatig sem titkolva a színház színház voltát, a klasszikus írás kötött szövegét a legkötetlenebb színjátszással párosítva.



Látjuk majd a Hetvenkedõt hetvenkedni, önszépségében gyönyörködve szerelmi kalandra készülõdni. De a széplányokat Plautusnál azok ölelik, akikhez valók. Ügyes cselek sorára van szükség, míg a világnak ez a rendje helyreáll. S persze nem akármilyen cselvetõkre.