Luis BUÑUEL a földig rombolja a burzsoá, polgári konvenciókat ebben a szürrealista gyöngyszemben. A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó jeleneteket hagyományos dramaturgiai megoldással fûzik egybe az alkotók: a soron következõ jelenetbe mindig az elõzõbõl kilépõ szereplõ révén jutunk át. A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság Napóleon kiûzetését követõ – restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át. A laza történetváz epizodikus darabjai ízekre szedik a polgári világrendet. A cukros bácsitól kapott képeslapokon szereplõ építményeket obszcénnak látva botránkoznak meg a szülõk az egyik jelenetben. A másikban egy haldokló apját meglátogató nõ kártyapartnereivé dohányos szerzetesek lesznek, akik egy konyakra invitálás során szadista vendéglátóik perverziójának lesznek szemtanúi. A vendégváró család az elõszobában vécécsészékre ülteti vendégeit, míg az ételt bezárkózva, magányosan kell elfogyasztaniuk. Egy tökéletesen kigondolt világba becsempészett õrültek, apró, oda nem illõ részletek egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.