Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményérõl.

„Kimentem a mosdóba, hogy megnézzem, hogy ez kívülrõl hogy néz ki. Tehát, hogy amit átélek, vajon kívülrõl látszik-e? Egy idegen arc nézett rám. Egy olyan arc, akit én még soha nem láttam és nem ismertem, holott csak én álltam a tükör elõtt.” (Nádas Péter)

„Szürkés, ezüstös színbe borult az egész táj. Mint hogyha kinyitnának egy ajtót, jött egy fény, ott állt benne valaki vagy valami. És azt mondta, hogy ott van a kocsiban, akit eddig magadnak gondoltál. És mondtam, hogy de hát én itt vagyok. Azt mondja, igen, te itt vagy, de akit eddig magadnak gondoltál, az ott van. Nézd meg!” (Dobronay László)

„A fényesség ahogy nõtt, úgy lettem egyre boldogabb. Olyan nagyra nõtt, mint mondjuk a Föld. Akkor valami olyanfajta boldogság öntött el, ami leírhatatlan. Tudtam, hogy ez az, amit keresek. Tudtam, hogy ez az, amit mindenki keres. Azt is tudtam, hogy innen nincs tovább: ez az eleje és a vége.” (Gesztelyi Nagy Judit)