Drakulát, Erdély egykori véres kezû vajdáját évszázadokkal ezelõtt eltemették, teste azonban mégsem omlott porrá. Az a hír járja, hogy sírjából kikelve minden éjjel hátborzongató portyára indul - szûzleányok vérére szomjúzik. Drakula holt, de nem halott egészen. Nem tud nyugodni, ameddig nem látja viszont négyszáz évvel azelõtt meggyilkolt hitvesét. A XIX. század derekán egy messzirõl jött idegen száll meg a gróf kastélyában. Drakula megdöbbenve látja viszont egykori kedvese arcképét a vendég medáljában, és útnak indul, hogy minden áron és minden eszközzel visszaszerezze újraszületett szerelmét. Kelet Európából Londonba indul, útja során vénbõl fiatalemberré, emberbõl vérengzõ szörnyeteggé változva.



Bram Stoker klasszikusnak számító gótikus regényébõl már számos filmváltozat készült, de ezek többsége gyakran megfeledkezett a történet romantikus fonaláról és csupán a véres jelenetekre koncentrált. Coppola monumentális, látványos, pazar kiállítású feldolgozása a mesterhez méltó módon már sokkal árnyaltabban kelti életre a vérszívó legendáját, amely az õ megvilágításában akár nagyszerû szerelmi történetként is felfogható.