Rohamosan épülõ szocialista iparváros valahol a Duna partján az ötvenes évek elején. Ott tanárkodik, szervezi a piros betûs ünnepeket, vigyáz a focisták erkölcsére, és teszi, amit tenni jónak lát Csocsó, született Csomai Gusztáv.



Ez a történet leginkább róla szól, az életvidám, optimista és örökké tevékeny Csocsóról, aki minden üldözés, macerálás és egyéb zaklatás ellenére is ember maradt az embertelenségben.



Az eseményeket elsõsorban a 13 éves Pék Zsoltika naplójából ismerjük meg, aki számára Csocsó nem csak oroszul kevéssé beszélõ orosztanár, hanem atyai jó barát és példakép is.



Május elseje megünneplésére készül Acélváros népe. Nem kis dolog ám ez, ha tudjuk, hogy vezetõ szovjet elvtársak is jelen lesznek az ünnepségen. Csomai Gusztáv szervezõkészségére nagy szükség van. Csakhogy Csomai elvtárs viselkedése idõnként több mint provokatív. Legalábbis Gubinyi alezredes elvtárs szerint. Csomai Gusztáv ugyanis tiltott slágereket énekel, fontosabbnak tartja a folyton Tokajba induló Tata megkeresését, mint az újonnan érkezõ dolgozók megünneplését, és más, tûrhetetlen elhajlásai vannak.



Ha nem állna mögötte Pék elvtárs az ifjúkori barát, Acélváros párttitkára, akkor semmi sem mentené meg Csocsót a legszigorúbb büntetésektõl.



Pék Antalnak így is kapaszkodnia kell, hogy a párt szigorú, de igazságtalan ítélete el ne sodorja a jó barátot. Gubinyi nem csak azért haragszik, mert Csocsó kilóg a sorból, hanem a féltékenység is hergeli. Pedig szépséges feleségét nem Csocsótól, hanem a focicsapat sztárjától kellene óvnia. Persze hiába is óvná bárkitõl, mert nagy bajok vannak a Gubinyi házaspár házatáján...



S ha már a focicsapat szóba került: döntõ meccs elõtt áll az Acélvárosi Építõk. Ettõl függ felkerülnek-e az NBI-be. És az elvtársak gyõzelmet várnak!... De gyõzhet-e a csapat, ha a sztárcsatár szerelmes és bánatában iszik?



Minden epizódot, történetrészletet nem árulhatunk el, de ami nem titok: Csocsó, mint egy magyar Svejk, igyekszik megoldani a megoldhatatlannak látszó helyzeteket is. Azaz élni, túlélni, és örömöt, vidámságot, életerõt adni a körülötte élõ embereknek. Ennyi. És ez elég sok.