A Mifune utolsó dala a Dogma-mozgalom harmadik alkotása. Lars von Trier filmjeivel szemben nem botrányos, hanem inkább intellektuális film különbözõ romlott karakterek megtisztulásáról. 1999-ben megnyerte az Európai Filmdíjat.



Kresten éppen a nászéjszakáját követõ hajnalon kap értesítést arról, hogy meghalt az apja. A gond csak az, hogy feleségének azt mondta, nincsenek élõ rokonai. Sebtében elutazik apja lepusztult farmjára. Ám nemcsak a temetésrõl kell gondoskodnia, hanem gyengeelméjû bátyjáról is. Felvesz egy házvezetõnõt, Livát, akirõl kiderül, nem az, akinek kiadja magát. Különös szituációk egész sora veszi ezzel kezdetét. A Lars von Trier által elindított filmes mozgalom, a Dogma keretein belül készült alkotás a harmadik a sorban az Idióták és a Születésnap után. Van-e igaz szerelem a falun túl? Élünk-e még gyermekkorunk után? A film életszerû jelenetekkel és emberközeli látásmóddal mesél valódi kapcsolatokról.