Ray Tango Los Angeles legjobb zsaruja. Errõl õ maga van a legjobban meggyõzõdve. Gabe Cash ugyanezt hiszi magáról. De az az igazság, hogy ez cseppet sem számít. Az számít csak, hogy van valaki, akinek elég hatalma és befolyása van, és ennek a valakinek mind a ketten az útjába állnak. Õk ketten mindeddig még soha nem találkoztak. Hogy is futhatott volna össze az útjuk, amikor olyannyira különböznek egymástól. Tango mindig öltönyben jár, Cadillac-et vezet és tõzsdézik, hogy legyen mibõl finanszíroznia költséges szórakozásait. A hosszú hajú Cash viszont leginkább azokra a bûnözõkre hasonlít, akiknek elfogására specializálódott. Arra, hogy ez a két egymástól ennyire különbözõ ember végre szembenézhessen egymással, Yves Perret teremti meg a megfelelõ alkalmat. Az alvilág eme jelentõs figurájának ugyanis már nagyon elege van abból, hogy hol az egyik, hol a másik zsaru húzza keresztül a számításait, és komoly pénzekbe kerül az általuk okozott károk rendbetétele. Ezért Perret ravasz tervet dolgoz ki, de mivel szíve mélyén õ is jó ember, nem az életükre tör, csak félreállítja õket. Legalábbis egy darabig. Így hõseink egy friss hulla és egy heroinos, na meg egy dollárkötegekkel megtömött táska társaságában nézhetnek elõször szembe egymással. De nem sokáig, mert megjönnek a szövetségi nyomozók. Innen egyenes az út a börtönbe, mégpedig minden ígérgetés ellenére a legszigorúbba. Oda, ahol ráadásul csak úgy hemzsegnek azok az elítéltek, akik a két, immár exzsaru ténykedésének eredményeképpen kerültek oda. Tetszik, nem tetszik, Tango és Cash egymásra van utalva.