Oh Dae-su törékeny, átlagos testfelépítésû, ám sokat fecsegõ ember. Visszás barátja az alkohol. Amint összemelegednek, elveszti a fejét és pillanatokon belül a legnagyobb zûrzavart kelti sértõ magatartásával. Egy esõs napon, miután barátja újfent kimentette a rendõrök szorításából, arcát lila esernyõvel leplezõ egyénnel találkozik. Rövid filmszakadás után ingerszegény szobában találja magát. Nem érintkezhet senkivel, csak a négy fal, a tévében kavargó értelmetlen mûsorok, a mindig pontosan érkezõ ebéd és a fullasztó orosz takarodó jut osztályrészül. Fogalma sincs, mi okból, hogyan és ki juttatta ide. A hetek, hónapok és évek keserûsége megbomlasztja elméjét. A lelkét minduntalan perzselõ kiváncsiságból és nyomorúságából táplálkozó gyûlölet edzett õrültet farag belõle. Egyetlen célja, hogy elégtételt vegyen azon az emberen, aki az elmúlt 15 évét lila masnival fonta körbe.

A megrögzött Ázsia-rajongók Chan-wook Park egyedi tálalását már ismerhetik a Sympathy for Mr. Vengeance c. alkotásból. Az Oldboy viszont sokkal kifinomultabb. Kiváló operatõri munka és zenehasználat - a véres kalapács elõszeretettel táncol keringõre. Pazarlónak nem mondható, higgadt beállítások, jókora szadista-erõszak betétek és csavaros történet gondoskodik a szellemi betevõrõl. Kiváló intellektuális dráma.