Egy görög mondás szerint csak azok a nõk látnak tisztán, akiknek könny áztatta a szemét. Manuelára nem igaz ez a mondás. Azon az estén, mikor egy autó halálra gázolja Estebant, a fiát, Manuela minden könnyét kisírja. S ahelyett, hogy tisztábban látna, a jelen és a jövõ teljesen összekuszálódik benne. Fia egy hátrahagyott naplóban az alábbiakat olvassa: "Tegnap anyám egy fényképet mutatott nekem. A fele hiányzott. Ügy érzem, az életembõl is hiányzik ez a rész." Az apjáról volt szó. Mauela sosem beszélt róla fiának, nehéz lett volna megmagyarázni, hogy a férfinek nagyobb mellei vannak, mint neki, és hogy Lolának hívják. A hallgatás, mint egy szörnyû bûn, ügy nehezedik vállaira. Elhatározza, hogy megkeresi Lolát, hogy elmondja neki, hogy volt egy fiuk, aki már halott.