A Vénusz egy párizsi belvárosi szépségszalon. Egy kozmetika, ahol a kezelések mellé tanácsokat is adnak, s ahol a nõi vendégek tudják, hogy mélyen rejlõ, avagy múló lelki sebeiket megoszthatják valakivel. Olykor beesik egy-egy férfi vendég is. A Vénuszban árulnak kencéket, kozmetikumokat, nyugtató elixíreket és barnító krémeket, s bármiért térünk is be, biztosak lehetünk abban, hogy némi reményt és az örök szépségben való hitet is öntenek belénk.
Az intézményt, s benne három alkalmazottját, a kozmetikus Samanthát, Marie-t és Angele-t Nadine, a szalon tulajdonosnõje igazgatja. Angele dolgozik itt legrégebben: teljesen beleolvadt ebbe a rózsaszín világba, melyben a hétköznapok nyüzsgésével szemben minden idõtlen nyugalmat áraszt, s minden a vendég figyelmes kiszolgálását szolgálja. Ha lejárt a munkaideje, Angele férfiakkal flörtöl, és megpróbál a szexre és a haverságra korlátozódó kapcsolatokra szorítkozni, amibe rendszerint belebukik. Angele nem hisz a szerelemben, s erre jó oka van.
A Vénuszban közben zajlik az élet...

A Vénusz Szépségszalon a 2000-es César-díjkiosztó gála ünnepelt filmjeként besöpörte a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb fiatal színésznõ (Audrey Tautou) és a legjobb forgatókönyv díját, s bámulatos sztárja, Nathalie Baye személyében versenyben volt a legjobb nõi alakítás díjáért is. Ez a szerelem komédiája, fájdalma és váratlansága szomorkás tanulmányának tekinthetõ felnõtt mese talán ismerõsnek tûnhet, de egészen másnak bizonyul, mint várnánk.