Az elmúlt évszázadokban Hamlet történetét már számtalan verzióban elmesélték: de így még sosem… A dán királyfi, a többnyire csak a világ eseményeit szemlélô és a politikától magát távol tartó Hamlet (Mel Gibson) apja halálhírét véve visszatér hazájába. Mire azonban Dánia földjére teszi a lábát, anyja, Gertrud (Glenn Close) már nem özvegyasszony, ugyanis feleségül ment Hamlet nagybátyjához, az új királyhoz, Claudiushoz (Alan Bates), majd az új uralkodói pár Hamletet is nôsülésre, kedvese, Ophelia (Helena Bonham Carter) nôül vételére sürgeti. Nemsokára azonban megjelenik a meghalt király szelleme (Paul Scofield) és közli hôsünkkel: galárd módon Claudius és Gertrud gyilkolták meg, hogy kezükbe kaparinthassák a hatalmat. Hamlet – mivel érzi, valami bûzlik Dániában – döntés elôtt áll: vagy továbbra is kívülállóként szemléli az eseményeket vagy pedig saját kezébe veszi az irányítást és bosszút állva beteljesíti végzetét… Franco Zeffirelli, aki korábban már két Shakespeare-adaptációban, a Rómeó és Júliában, illetve A makrancos hölgyben is megmutatta, hogy az angol drámalegenda mûvei nem csupán színpadon, de a filmvásznon is remekül megállják a helyüket, a Hamlet esetében is biztos kézzel nyúlt a témához. A Shakespeare szellemiségét maradandóan visszaadó történetben kiváló szereplôgárdát irányítva eleveníti fel a dán királyfi ôrületét és az uralkodócsalád végzetét, a sokak által csak halálos fegyveri minôsítésben elfogadott, a nagy elôd, Laurence Olivier nyomdokain járó címszereplô, Mel Gibson pedig kritikusait megcáfolva élete egyik legjobb, legerôteljesebb és legôrültebb alakítását nyújtja.