1828. pünkösd vasárnapján Nürnberg fõterén feltûnt egy ember. Mereven állt, kissé eltartott jobb kezében egy levél, baljában a kalapja. A városlakók egyetlen kérdésére sem tudott válaszolni. Külseje, öltözéke elhanyagolt, teste csupa seb, lábát vakarások és ütésnyomok borították. Így kezdõdik Kaspar Hauser története, az egyetlen emberé a történelemben, aki felnõttként született. Embertársainak viselkedése a biedermeier kor enervált polgári társadalmát tükrözi vissza. Õ az örök kívülálló, aki hiába próbál beilleszkedni a társadalomba.