Martin Scorsese filmje - amely a világhírû görög író, Nikos Kazantzakis regénye alapján készült - óriási botrányt kavart világszerte. Felháborodott katolikus hívek ezrei vonultak a mozik elé, hogy lebeszéljék az embereket a film megnézésérõl. Néhány évvel ezelõtt a katolikus egyház egyik püspökének Magyarországon is sikerült megakadályoznia a televíziós bemutatót.

Pedig a Krisztus utolsó megkísértése mindkét alkotója - az író és a rendezõ - hívõ embereknek vallják magukat, és filmjük is errõl tanúskodik. Miért mégis e felháborodás? Elsõsorban azért, mert a tiltakozók nagy része soha nem is látta a filmet; másodsorban pedig azért, mert Scorsese - szakítva az egyházi dogmával - Krisztust szenvedõ emberként mutatja be, aki hatalmas belsõ küzdelem árán bírkózik meg a rá háruló isteni feladattal.
A történet hagyománytól eltérõ része - miután végigvezetett minket az Evangéliumon - a kereszten kezdõdik, amikor a Sátán utoljára kísérti meg Jézust az emberi élet kínálta kényelemmel és örömökkel, mondván: ha a kereszthalál helyett Isten megtagadását választja, megszabadul szenvedéseitõl. A haláltusáját vívó Fiú elképzeli, hogy mi lenne, ha engedne a Sátán csábításának, és az isteni helyett az emberi sorsot választaná...