Asterix és Obelix, a francia képregényhõs-páros kalandjai messze földön híresek. Goscinny és Uderzo képregényeibõl csak Európában eddig több mint 280 millió példány talált gazdára - ez a siker elsõsorban a történetek humorának és a figurák eredetiségének köszönhetõ.



Asterix kalandjai a Krisztus elõtti évtizedekben játszódnak, a római hódítások idején, amikor szinte már egész Európát leigázták a legionáriusok. Egyetlen kicsiny gall falucska azonban bevehetetlennek bizonyul. A falu lakóit ugyanis egy druida varázsfõzete juttatja emberfeletti erõhöz. Csak a szabadidejében obeliszkek cipelésével foglalatoskodó Obelixnek nincs szüksége az italra ahhoz, hogy kisujjával lepöcköljön a tereprõl egy légiós századot, õ ugyanis gyerekkorában beleesett a fõzetbe és azóta tart nála az ital varázslatos hatása...



Bár a sorozatból már jónéhány egész estés rajzfilmadaptáció született, élõ-szereplõs változatra most elõször számták rá magukat a filmkészítõk, ami nem is csoda, hiszen a képregény legfontosabb, kihagyhatatlan pillanatai a legmodernebb technikák nélkül megfilmesíthetetlenek (gondoljunk az alacsonyan szálló rómaiakra, vagy az Obelix gyomrában percek alatt eltûnõ vadkanokra)! A francia-német-olasz kooprodukcióban készült feldolgozás minden idõk egyik legdrágább európai filmje lett, amely nagyszerûen adja vissza a képregény hangulatát.



A filmben természetesen ismét kiélezõdik a gall-római ellentét. A rómaiak rájönnek, hogy miben rejlik a kis falucska lakóinak ereje, és Cézár parancsára elrabolják a falu varázslóját, a druidát. Azt hiszik, szép szóval, vagy erõszakkal sikerül majd kicsikarniuk a varázsital receptjét. De Asterix és Obelix már útra kelt, hogy szétcsapjon a rómaiak között és kiszabadítsák szeretett druidájukat.